Stauber István
1. vártü.e.

Tüzéreink önfeláldozó munkája maga volt a hősiesség a gorlicei csatában, a tüzérségi tűz hatása pedig minden képzeletet felülmúlt s egyik jelentős tényezője volt elért nagy sikereinknek. A Dunajec-töl keletre fekvő 419-es és 406-os magaslatokon húzódó erős orosz állásokra körülbelül százötven ágyú ontotta pusztító tüzét, hogy gyalogságunknak lehetővé tegye az árkok elfoglalását. Mindennek ellenére a támadás folyamán nehézakadályokba ütköztek rohamhullámaink. Különösen veszélyeztették gyalogságunk sikerét az eddig ismeretlen, de a veszély pillanatában felbukkant orosz géppuskák, melyek csapatainkat oldalba lőtték és az előrenyomulást megakasztották. Azonkívül, az előrenyomulás alatt, a front mögött lévő megfigyelőhelyekről irányított tüzérségi tüzünk precizitása sem volt teljes, ami csapatainkat az előrenyomulásban szintén nagyban veszélyezte.
Ily körülmények közt Stauber István zászlós, az első vártüzérezred megfigyelője a siker érdekében önként vállalkozott arra, hogy megfigyelő helyét közvetlenül az ellenséges állások e!é helyezi át és onnan irányítja a tüzet az akadályok hatásos leküzdésére. A szürkület beálltával telefonjárőrével át is kelt a Dunajecen és az éjszakai szakadatlan ellenséges tűzben egészen a támadó rajvonalig ment előre, honnan telefonösszeköttetést létesített ütegeivel. Innen vezette azután a tüzérségi tüzet, mely sorjában tette ártalmatlanná az orosz géppuskákat és küzdötte le a felbukkanó akadályokat. A hős zászlós halálmegvető bátorsággal oldotta meg feladatát s jelentékeny része volt abban, hogy csapataink másnap hajnalban bekövetkezett támadása teljes sikerrel járt.