Simon István

7. k.hu.e.

1917. január 10-én az. a feladat várt a 12-es közös huszárokra, hogy a 7-es huszárokkal együtt foglalják el a Fetisora-magaslatot. A 7-es huszárok szemben, a 12-esek lövészosztálya pedig oldalt igyekezett megközelíteni az állásaikat szilárdan tartó románokat. A magaslat lábához érkezve, századparancsnoka egy erősebb járőrrel a románok állásainak és erejének földerítésére küldte előre Simon őrmestert. A lövészhuszárok nesztelenül hatoltak föl csaknem a magaslat tetejéig. Az ott talált élelmiszerszállító katonákat részben szétugrasztották, részben pedig málhás lovaikkal együtt elfogták. Itt bevárták századukat, mellyel együtt hirtelen rávetették magukat a román állásokra. A huszárok félelmetes rohama fejvesztett menekülésre és egész felszerelésük otthagyására kényszerítette a meglepett románokat.

Az ellenség elűzése után Simon őrmester százada szállotta meg az elfoglalt román állásokat. Tábori őrsöket állítottak a század elé s várták a románok ellentámadását. De az éj folyamán hiába várták. Másnap reggel azonban, midőn Simon őrmester a tábori őrsöket ellenőrizte, hirtelen megkezdték a románok támadásaikat.
Simon őrmester gyors tüzet adatott rájuk, majd a nagy tömegben előreözönlő román erők elől visszavette az őrsöket századához. A lövészhuszárok így készen várták az erdős lejtőn közeledő ellenséget. Körülbelül harminc lépésnyi távolságra engedték közeledni a huszárok a románokat, amikor erős puska- és géppuskatüzet zúdítottak rájuk. A túlerőben levő románoknak azonban sikerült állásainkba behatolniuk és a huszárok ellenállását egyes részeken megtörniük. Ekkor Simon őrmester rávetette  magát szakaszával az állásainkba betört románokra és elszánt kézigránátharcban visszafoglalta árkainkat. A harcok azonban fokozott hévvel dúltak tovább. Olyan elkeseredett volt a küzdelem, hogy négyszer veszítették el állásaikat a huszárok, de mind a négyszer visszafoglalták. Simon őrmester százada 167 emberrel ment az ütközetbe s annak lezajlása után már csak 52-vel rendelkezett.

Ezekben a véres harcokban tanúsított kimagaslóan vitéz magatartásával méltán szolgált rá Simon őrmester a személyes bátorság legnagyobb jutalmára.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.