Serfőző István
60. k.gy.e.

60. közös gyalogezred második zászlóalját, mely Sagradó község felett volt állásban, 1915. július 17-én felváltották és közvetlen az arcvonal mögött lévő dolinákba rendelték vissza, mint tartalékot. A leváltást követő második napon az olaszok visszaszorították Vermigliáno irányából csapatainkat, melynek következtében a 60. közös-gyalogezred ezen tartalék zászlóalját vetették harcba azon utasítással, hogy az ellenség további előrenyomulását és a Monté Dei Sei Busi nevű 118-as magaslat, megszállását akadályozza meg. Július 19-e hajnalán ment ellentámadásra a zászlóalj géppuskákkal megerősített két százada. A kedvezőtlen karszttelepen történt előrenyomulását tüstént észrevették a légi ballonokról figyelő olaszok s erős összpontosított tüzérségi tüzet zúdítottak az ellentámadókra. A derék 60-as legények kőtömbtől-kőtömbig rohantak előre, hogy elérjék azt a közelséget, honnan felvehetik a harcot az olaszokkal  de minden legkisebb fedezék kihasználása ellenére is súlyos veszteségeket szenvedtek. Nagy erőfeszítések után végre elértek egy kőfalhoz, honnan megnyitották a tüzet. Tüzelésük azonban a sziklák mögé rejtőzött olaszokkal szemben teljesen hatástalan volt.
Serfőző István szakaszvezető az egyik géppuska irányzója, állásából észrevette, hogy egyvonalban van a tőle balra húzódó állásokba betört olaszokkal. Tüstént megváltoztatta tüzelési irányát és fegyverével hosszába szórta be az ellenséggel megtelt árkokat. Jól irányzott tüzelésének meglepő eredménye volt. Az oldaltűz ellen védekezni nem tudó olaszok fejetlenül hagyták el árkaikat, melyeket aztán az 1 -ső honvédgyalogezred szállott meg. Bár a fegyverére irányzott ellenséges tüzérségi tűzben fején súlyos sebet kapott, nem hagyta el helyét, hanem három napon át küzdött még példás vitézséggel az olasz ellentámadások ellen s elismerésre méltó érdemeket szerzett abban, hogy a 118-as magaslat nem került az olaszok kezére.