Schwarz Dezső
308. hv.gy.e.

Tüdynka Strypa-menti kis galíciai faluban táboroztak a 308-as honvédek s a hosszas harcokban kimerülve, mint tartalék gyűjtöttek új erőt a jövő harcaira. Első vonalainkban, melyek a Strypa-folyó mentén, Siemikovce falun keresztül húzódtak, a 103. gyalogezred nézett farkasszemet a támadókedvű oroszokkal. 1915. október 30-án éjjel az ellenség túlereje áttörte első állásunkat s az éj sötét leple alatt előretolt osztagaival igyekezett győzelmét kiszélesíteni. A tartalékban pihenő 308. honvéd gyalogezred nyugalmát gyors riadó parancs zavarta meg, mely ellentámadásra rendelte a vitéz honvédeket. Felpattantak tehát s a reggeli órákban már megkezdődött akadályt nem tűrő ellentámadásuk. Súlyos veszteségeket vágott soraikban az ellenség tüze, de nem volt megállás, az élők rohantak az elbukottak helyett is. Fábry főhadnagy, ki századának élén mutatta csillogó példáját az önfeláldozó hősiességnek, véres fejjel bukott az őszi dértől fehér fűre. Helyébe új hősök léptek. Lelkes, ifjú tanítványai, kikben az ő tüzes lelke lobogott.
Schwarcz Dezső zászlós vette át örökét s vitte tovább századát. Nehéz feladata volt, de fiatalos heve diadalra vitte századot. 93 emberével — parancsához híven — északkeleti irányba húzódott, hogy az északnyugati irányban ellentámadó német ezreddel összeköttetést létesítve, egyesült erővel visszaszerezze régi állásunkat s a vonalainkon átözönlött ellenséget a visszavonulástól elvágja.
Sikerült is előrekúsznia Siemikovce falu lábához, midőn észrevette, hogy háta mögött már erős ellenséges járőrök cirkálnak. Nem volt ideje a gondolkozásra. Gyors elhatározással kiadta a parancsot a falu megrohamozására s személyes bátorságával oly lendületes rohamra ragadta honvédéit, hogy az oroszok részint megadták magukat, részint elmenekültek.
Schwarcz zászlós vezetése alatt álló század fényesen oldotta meg küldetését, Az eredeti állásokat visszafoglalta; a német ezreddel az Összeköttet test helyreállította s a vonalainkon áttört ellenségből mintegy 350 oroszt vágott el a visszatérés lehetőségétől.
 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.