Schuster Márton
61. k.gy.e.

A mozgósítás hírére Stuttgartból vonult be Temesvárra, a 61. közös gyalogezredhez. Kiképzése után önként jelentkezett a harctérre és 1914. novemberében már harcban állott az oroszokkal a 18 éves lelkes magyar ifjú. Vakmerőbbnél vakmerőbb cselekedeteket hajtott végre, amivel magára vonta elöljárói figyelmét. Hamarosan előléptetésben részesült s mint intelligens altiszt kiváló szolgálatokat tett ezredének. Kötelességének lelkiismeretes teljesítése közben azonban megsebesült és kórházba került. Felépülése után visszasietett a harctérre, hová fiatalos heve vonzotta. Az olasz hadüzenet után a Plöcken-szorosba került ezrede, hol Schuster szakaszvezető a Kis Pál-hegy védelme körül szerzett elismerésreméltó érdemeket.
Néhány emberével a tiroli császárvadászok közé beosztva, 8 napon át védelmezte halált megvető bátorsággal a magaslaton húzódó állások egy részét és meghiúsította az olaszok minden támadását. Nemsokára az Isonzo alsó folyásánál küzdött kitűnő ezredével. Derekasan kivette részét a doberdoi pokoli küzdelmekből, melyek közben nem egyszer vívott véres kézitusát az olaszokkal. Az ádáz küzdelmek egyikében oly súlyos sebet kapott, hogy rokkanttá vált. 1915. év végén — rokkantan bár — harmadszor is a harctérre ment. Nem került ezredéhez, hanem a 11-ik tábori vadászzászlóalj egyik menetszázadával az isonzói Irontra küldték. A Monté St. Michelére került a vadászszázad, melynek balszárnyán Schuster szakaszvezető állt szakaszával. Szomszédjai egy románnyelvű ezred katonái voltak. 1916. március közepe táján az olaszok betörtek és befészkelték magukat a szomszédos ezred árkaiba és állandó veszéllyel fenyegették a 11-es vadászok állását. Schuster szakaszvezető szakaszának balszárnyán eltorlaszolta az állást, megakasztotta az ellenség továbbnyomulását és napokon át őrködött állandó harckészséggel százada nyugalma felett.

A kényelmetlen és veszélyes helyzet megszüntetése végett március hó végén koncentrikus támadás indult meg az olaszoktól megszállott frontszakasz ellen.
A támadás idején az ügybuzgó szakaszvezető állandóan kézigránáttűz alatt tartotta az olaszok egy futóárkát, melyen át a fővonalukkal érintkeztek. Ezáltal megakadályozta az erősítések érkezését, valamint a szükséges hadiszerek utánpótlását és döntően hozzájárult támadásunk sikeréhez és az olaszok elfogásához. Az olaszok támadásunk sikere után pusztító aknatűz alá vették a jelentős szerepet vivő vadászszakasz árkát és egy jól irányzott akna letépte a hős szakaszvezető mindkét kezét.

Önfeláldozó és kiválóan vitéz magatartásáért a bronz és nagyezüst vitézségi érme mellé megkapta az aranyat is, mely nemcsak a személyes bátorság csillogó jutalma, hanem egy fájdalmas emlék is Schuster szakaszvezető, számára.