Schultz Alajos

46. k.gy.e.

A piavei támadás alkalmával a 46. közös gyalogezred balszárnyára volt beosztva géppuskás rohamszakaszával. Mina falu előtt kelt át a folyón s előretörési iránya Nervesa-tól északra, a zsilipház volt. A kiadott parancs szerint innen kellett támadását megkezdenie a Montello-n húzódó olasz védőállások ellen, melyeknek végcélját Paroccia di Nervesa elérése alkotta.
Schultz Alajos zászlós elismerésrésre méltó bátorsággal és. eredménnyel oldotta meg feladatát. Gyors előretörése meglepte az olaszokat, aminek bizonyítéka, hogy egy ellenséges gyalogezred parancsnokságát is foglyul ejtett az ezred tartalékával és segélyhelyével együtt. Egész napon át, szűnni nem akaró hevességgel hullámzott a harc. Az olaszok kétségbeesett erőmegfeszítéseket tettek csapataink feltartóztatására, miközben nem egyszer ádáz kézitusára kerül a sor. A támadás első napján Paroccia die Narvesánál nagyobb ellenséges erők éket vertek az ezred két százada közzé, ami a kettészakítás veszélyével fenyegette a 46-osokat. Schultz zászlós a helyzet megfontolt mérlegelése után két rohamjárőrével megtámadta az előretört olasz erőket és sikeres harcokban visszaállította az összeköttetést a szétszakított századok között.

A következő napok súlyos harcaiból is kiváló hősiességgel vette ki a részét. Június 16-án Nervesa községet tisztította meg egy izben az ellenségtől. A következő napon a sevillai vasútvonalig tört előre rohamszakaszával, ahol csak kétségbeesett erőmegfeszítéssel tudta megmenteni derék embereit. Olasz géppuskák kereszttüzébe került és súlyos veszteségeket szenvedett. Válságos helyzetében sem vesztette el azonban fejét, hanem a segítségére jött egyik század és két géppuska támogatásával megtámadta a vasútvonal túlsó részén erősen tüzelő olaszokat és páratlan lendülettel öt kilométer távolságra űzte vissza az ellenséget. Itt páncél-autókkal vette fel a küzdelmet és az olaszok támadásaival szemben addig tartotta elfoglalt állását, míg az általános harchelyzet következtében visszavonulásra nem kapott parancsot.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.