|
Scheip Frigyes
1. hv.táb.á.e.
Ízig - vérig tüzér volt. 15 évi békebeli szolgálati
ideje alatt vérébe szivárgott át fegyvernemének rajongó szeretete és
ágyúiért élni-halni kész önfeláldozó készsége, mit elismerésreméltó módon
bizonyított be Okna, galíciai község körüli harcokban. 1916. év június
4-én az 1. számú honvéd ágyúsezred egy szakasza Czarny-Potoktól
nyugatra, a hasonnevű patakocska mellett volt tüzelőállásban s az orosz rohamokkal
szemben szívós kitartásával és szakadatlan tüzelésével hathatósan
támogatta gyalogságunkat hősi ellenállásában. Az egész nap dúló harcban
végre is az orosz túlerő diadalmaskodott s gyalogságunk kénytelen volt
visszavonulással enyhíteni a front feszültségét. A hősiesen helytálló
tüzérszakasz két ágyúja az ellenségnek tőle északra történt gyors
előrenyomulása következtében heves oldaltűz alá került, sőt a
hátbatámadásnak volt kitéve. Az ágyúk megmentésére kevés remény volt,
azért, hogy azok az ellenség kezére ne kerüljenek, az üteg parancsnoka az
ágyúk felrobbantására adott parancsot.
Scheip Frigyes tiszthelyettes, ki a két ágyúnak tűzvezető
szakaszparancsnoka volt, inkább életét adta volna oda szívesebben,
minthogy megváljék ágyúitól. Ellene szegült hát a parancsnak s bár az
oroszok már hátába nyomultak, nem adta fel a reményt. Saját felelősségére
megkísérelte ágyúi megmentését, ami csodálatos módon sikerrel is járt.
Egyik ágyújával kétfogatosan, a másikkal hatfogatosan nekivágott az útnak
és a legnagyobb ellenséges gyalogsági és tüzérségi tüz közepette
visszavitte azokat ezredéhez.
A következő napokban Pohorloutz községtől délre
vonult tüzelőállásba megmentett szakaszával, hogy az előrenyomuló
ellenséget feltartóztassa. Becsületes kötelességteljesítése közben két
nehéz orosz üteg pokoli tüzébe került mégis helyén maradt s személyesen
vezette a tüzet mindaddig, míg a két nehéz orosz üteg végkép el nem
némította hős ágyúit. De ekkor sem hagyta el őket, bár ismét élete
megkockáztatásába került használhatatlanná vált ágyúinak megmentése.
Megmaradt kevés számú, hősiesen kitartó tüzérei segítségével magával vitte
ágyúit, mint hősi halált halt fegyvertársait. Szeretettel ragaszkodott
hozzájuk, míg éltek s megadta nekik a hősöknek járó tiszteletet, midőn már
elnémultak.
Csapataink már visszavonulóban voltak. Scheip
tiszthelyettes útközben összeszedte még lemaradt és megsebesült tüzérjeit
s dicsőséggel csatlakozott ezredéhez.
|