Sarkady Ferenc
18. táb.vad.zlj.

Az oroszok galíciai visszavonulásuk közben megvetették lábukat a Dnyeszter folyó partján s makacs ellenállásukkal egy időre gátat vetettek dicsőséges előrenyomulásunknak. Új védelmi állásaik elfoglalása sok vér és emberáldozatába került csapataiknak, melyek diadalmámorukban lelkes tűzzel támadták a Dnyeszter vonalat. 1915. június 4-én Ottyiánál különösen parázs harcok fejlődtek ki, melyek során érzékeny veszteségeket szenvedtünk.
Az 5. közös gyalogezred és az 1. valamint 18. tábori vadászzászlóaljak vállvetett küzdelme, dacára tisztjeik és legényeik halálmegvetően elszánt támadásának, nem vezetett eredményre. Veszteségteljes támadásaik után egy időre megállásra kényszerültek, hogy támadó erőik új csoportosítása után vegyék fel újra a harcot.
A következő támadás idejére Sarkady Ferenc 18-as vadász zászlóst az 5-ik közös-gyalogezred egyik zászlóaljához osztották be, miután az 5-sök tisztjeinek nagy része a harcok során kidőlt a sorból. A derék vadászzászlós erélyes fellépésével és példaadóan vitéz magatartásával új erőt öntött embereibe és többszöri szívós rohamozás után győzelemre vitte őket. Betört az ellenség állásába és elfogta az oroszokat tisztjeikkel együtt. Páratlan hősiességgel véghezvitt rohama jelentős sikere volt az egész frontszakasznak, mert az itt harcban álló orosz erők heves ellenlökéssel igyekeztek hadosztályunk szárnya mögé kerülni. Ezen kísérletük az erélyes vadászzászlós támadása következtében azonban füstbe ment.