Saági István
7. k.hu.e.
 

Eme derék 7-es közös huszárezredbelí őrmester a Nemera hősévé vált 1916. őszén a román hadjáratban. 1916. október közepén már a csíki havasokban jártak a vitéz huszárok. A magyar-román határ bércei között szorították vissza a románokat.
A szünet nélkül dúló harcok közben azt a megbízatást kapta Sági István tiszthelyettes, hogy 21 emberből álló szakaszával derítse fel a magyar-és román Nemera hegyeket. A bátor szakaszparancsnok azonnal nekivágott az előtte meredező hegyeknek lelkes huszárjaival. A magyar Nemerán nem talált ellenséget. Sietve haladt tovább a Román-Nemera felé. Ezt a magaslatot a románok tartották erősen megszállva, mint kitűnően kiépített támaszpontot. Sági tiszthelyettes nem szemben támadta meg az ellenséget, hanem keletről került hátukba. Előrevonulása közben kisebb járőröket küldött ki az erdő gondos átkutatására és vállalkozása biztosítására. Mire a hegyre felért, már csak két huszárja volt. De ez sem rettentette vissza s nem vette el kedvét a földerítéstől.  Sőt tüzes magyar vére és lelke elszánt cselekedetre hevítette. A hegytetején lévő fedezékeikben misem sejtve, jókedvvel sütöttek-főztek. A levágott szarvasmarha húsát vígan rajozták körül, midőn Sági harmadmagával hátulról parázs puskatüzet-adott le rájuk. A fogukat hegyező nemerei hősök úgy megijedtek, hogy fejvesztetten menekültek gyönyörűen kiépített állásaikból, magukkal rántva a szomszédos magaslatokon lévő román erőket is.

Így szalasztotta meg vitéz Sági István harmad magával a nálánál talán százszorosan nagyobb román erőt és Így juttatta ezredét nemcsak a Nemera és a vele szomszédos hegycsúcsok, hanem az ott hagyott értékes fölszerelések birtokába is.