Rössner Ferenc
61. k.gy.e.

Sikerült az olaszoknak a harmadik isonzói csatában a 61. közös-gyalogezred St. Martino felett húzódó állásaiba behatolniuk és az ezred 5. századát mindkét szárnyon bekeríteniük. A veszélyes helyzetbe került század egy dolinába tartotta magát és kétségbeesett erőfeszítéseket tett helyzete megjavításáért. Eme század megerősítésére és az olaszok visszaszorítására a 9. század kapott parancsot, melynek fele az éj leple alatt meg is érkezett a szorongatott század segítségére. A következő napon azonban a túlerővel fellépő olaszok teljesen körülzárták a dolinát s így teljesen elvágták a 6l-es századot minden összeköttetésétől. Elkeseredett és késhegyig menő harc fejlődött ki. A 61-esek élet-halál harcot vívtak és az olaszok többszöri támadását verték vissza. Létszámuk már felére apadt, a másik fele holtan, vagy sebesülten feküdt a karsztűr mélyén, de a megmaradtak halálmegvetően dacoltak tovább. Inkább a halál, mint a fogság! Ez volt á meggyőződés. Az egész napon át tartó harcok már annyira leapasztották a végső erőmegfeszítéssel küzdő 6l-esek létszámát és annyira kimerítették őket, hogy a dolinát tartani már-már alig lehetett. Ekkor Rössner Ferenc hadapródőrmester, a végső elkeseredésben, a reménytelen helyzet megváltoztatására elszánt vállalkozásra határozta el magát. Néhány emberrel halálmegvető bátorsággal nekirontott az olaszoknak és kétségbeesett érőmegfeszítéssel oly lendületet adott támadásának, hogy az olaszokat, mintegy 700 lépésnyire szorította vissza s ezáltal nemcsak századát mentette meg, hanem visszafoglalta az elveszett állások egy részét is.