Rózsa István
9. k.hu.e.

Az oroszok lucki offenzívája idején ezrede minden küzdelmében kiváló hősiességről tett tanúbizonyságot. Páratlan vakmerőségével és minden alkalomkor tanúsított önfeláldozó harckészségével végsőkig emelte bajtársai harci kedvét és ellenálló képességét, ami számos ütközetben, vagy kisebb vállalkozásban vezetett értékes eredményre.
Arany vitézségi érmére a korytnicai csatában szerzett kimagasló érdemeket. Az órákon át tartó, késhegyig menő elkeseredett harcokban megsebesült századparancsnoka és százada 50 százalékos vérveszteséget szenvedett. Rózsa István 9. közös huszárezredbelí őrmester átvette századának vezetését és erősen megfogyatkozott, kevésszámú huszárjával halálmegvető bátorsággal folytatta a harcot. Visszaverte az ellenség minden támadását és még akkor sem hagyta el helyét, mikor az oroszok már körülzárták. Elszántan védekezett, de ereje gyenge volt már. Kötelességének hősies teljesítése közben huszárjaival együtt elfogták. 1918. júniusában került vissza hazájába, amikor méltó kitüntetéssel jutalmazták meg önfeláldozó kitartását.