Ágoston Kálmán
18. hv.gy.e.

1917. augusztus 8-án  40 emberéből álló osztagával az Ojtozi szorosba küldték előre, hogy támadásra készen álló ezrede számára megállapítsa a románok állását és erejét. A sűrű erdőben csak akkor vették észre az ellenséget a vakmerő honvédek, amikor már 150 lépésnyire az is észrevette, és tűzzel fogadta őket. A vitéz őrmester kényszerű helyzetében rögtön támadásra határozta el magát s egyben értesítette a helyzetről ezredét. Elszánt rohama fényesen sikerült. Időközben odaérkezett ezredének első zászlóalja is, mellyel együtt a román csapatokat az egész vonalon visszaszorította. A visszavonuló románokat Ágoston őrmester üldözte osztagával. Hajnalban elérte osztagával a szoros végét s midőn az Ojtoz vizén átkelt heves tűzzel támadták meg a románok. Ágoston rohamot vezényelt, de azt a nagy puskaropogásban, sem szakasza, sem a vizén túl levő százada nem hallotta. Csak harmadmagával rohant rá a románokra, kik elfogták és a bokrokba hurcolták, ahol dulakodás közben szuronnyal átdöfködték kézfejét, aztán puskatusával agyba-főbe verték. Jajkiáltását meghallotta a nyomukban haladó csapat s tüzes rohammal megtámadta a románokat és kiszabadította az eszméletlenül fekvő fogoly őrmestert. A bekötözött és magához térített őrmester, bár nagyon gyenge volt, nem a kórházba ment, hanem csapatánál maradt, sőt századparancsnokával együtt részt vett az előttük levő hegygerincen álló román állások megrohamozásában, majd mellbelőtt főhadnagya helyett átvette a század, sőt az egész harccsoport vezetését, visszaszorította a románokat a hegy másik lejtőjére és aztán kilenc erős ellentámadást vert vissza számban megfogyatkozott, de lelkesen kitartó kis csapatával.