Rosta Pál
11. táb.vad.zlj.

Hőstette egyik legfényesebb sugara annak a hősi nimbusznak, mely soha el nem múló ragyogással övezi a 11-es vadász nevet. Neve az önfeláldozó hazaszeretet és hősies kötelességteljesítés szimbóluma s egyszersmind egyik hirdetője azoknak a dicső küzdelmeknek, melyekkel a 11-es vadászzászlóalj a hadtörténelem legragyogóbb lapjait gazdagította.
1915. június végén az oroszok kétségbeesett védekezést fejtettek ki a Gnila-Lipa partján. Nagy- számú tüzérséget vontak össze, hogy sikeresen állhassák útját üldöző csapatainknak. A 11-es tábori-vadászok első százada Mayer Jenő főhadnagy vezetésével a zászlóalj gépfegyverosztag hatásos tüzelésének támogatásával Kostaniow falu mellett lévő orosz könyökállás ellen támadott, mely azonban dacára a század hősies erőkifejtésének – az oroszok oldaltüzében teljesen megtörött. A zászlóalj parancsnoka végre az egész zászlóaljat harcba vetette, hogy eme fontos támpontot elfoglalja. Oroszlán bátorsággal, félelmet nem ismerő elszántsággal rohantak előre a derék vadászok, de a teljesen sík, vizenyős terepen lenyomta soraikat az ellenséges gyalogság és tüzérség oldaltüze. Megállították tehát őket, bár hős tisztjeik vezetése alatt rohantak volna az utolsó szálig előre, – a halálba. Azonban e szomorú eredmény sem ért volna célt. Tüzérségi támogatásra volt szükség, hogy az ellenség földsáncszerű erős állásait elfoglalhassuk. Július 3-án hajnalban tényleg megszólaltak ágyúink mire újra támadásra indultak a feledhetetlen érdemű vadászok.
Élükön Rosta Pál zászlós vezette a több napos harcba kimerült embereit elkeseredett hévvel és példásan vitéz magatartással. Emberei a gyilkos ágyú- és gépfegyvertűzben megtorpantak egy pillanatra, de Rosta zászlós karcsú alakja újra magával ragadta őket. Már csak száz lépés és bent vannak az ellenséges árokban. A sors azonban másként akarta. Közvetlen a cél előtt hatalmas srapnelfelhő borítja be a hős zászlós alakját és összeroncsolva bukik a földre. Vadászai továbbrohannak, viszi őket parancsnokuk szelleme és elfoglalják az orosz állást, melyért annyi vér folyt a Gnila-Lipa zöld rétéire. Rosta zászlós még élt, mikor elszállították, de az ungvári kórházban hősi halált halt. Bajtársai megkönnyezték és kegyeletes szeretettel őrzik emlékét, melyet egy önmagára büszke nemzet hálája emel a halhatatlanság magasságába, örök mintaképéül a halni kész kötelességteljesítésnek.