Romanek (Róka) József Frigyes
39. k.gy.e.

A Karszt borzalmai nem kímélték meg derék tüzéreinket sem, kik ezer veszélyben is kitartottak s egyenrangú érdemeket szereztek az olasz előretörések leküzdésében. Sokszor majdnem nyílt állásban, a kevés védelmet nyújtó kopár karsztkövek között, máskor biztos célpontul szolgáló dolinák mélyén vették fel a küzdelmét a túlerőben lévő olasz tüzérség fölényével. A 11. isonzói csatában az olasz tüzérség teljesítő képessége már oly magas fokra hágott, hogy megsemmisítő tömegtüzeket tudott nemcsak egyes felületekre, hanem egész vonalakra leadni. Ezen magasfokú tüzérségi felkészültségük mellett, kitűnő felderítési eszközök birtokában is voltak az olaszok. Fölényükkel szemben tehát tüzérségünk hősiessége és bátor elszántsága vehette csak fel a küzdelmet. Elismeréssel kell adóznunk és meg kell hajolnunk tüzérségünk hősi munkája előtt, minek egy kicsiny bizonyítéka a 14. közös táboriágyúsezred egyik ütegének minden csodálatot megérdemlő magatartása.
Az üteg a 11. olasz offenzívában a Kostanievica-Voicsíca-Hudilok háromszögben volt tüzelőállásban. Kitűnő tisztikara és pompásan dolgozó legénysége nagy sikereket ért el vonalunk hathatós védelmében és az olasz tüzérségi egységek leküzdésében. Az olasz tüzérségnek tehát minden oka megvolt, hogy az üteget ártalmatlanná tegye. Repülőivel pontosan felderítette az üteg állását és 14 napon keresztül szakadatlanul lőtte, anélkül azonban, hogy ágyúink megszűntek volna bömbölni. A hősiesen kitartó üteg hat tisztje és negyvenöt tüzére közül a küzdelem folyamán már csak 11 ember maradt meg, de ez a 11 ember, Romanek József Frigyes tűzmester vezetésével ördögi módon kitartott. Állását számtalanszor lőtték tönkre az olaszok, de ő 18-szorí ágyúváltással, minden összeköttetés nélkül, 11-ed magával vezette ütegét.