dr. Rimaszombati Imre
52. k.gy.e.

Az 52. közös gyalogezred 1914. november 20-án támadást intézett a megáradt Ljeg folyón át, a túlsó oldalon elsáncolt szerb vonalak ellen, mely támadásnak végső célja a Stazara magaslat elfoglalása volt. Az első támadási vonalban lévő I. és III. zászlóaljak, körülbelül egy kilométer távolságban, két különböző ponton, reggeli szürkületkor lépték át a folyót azzal a paranccsal, hogy átkelés után az I. zászlóalj egy erélyes támadással kiveti a szerbeket állásaikból és összeköttetés megteremtése végett tüstént járőröket küldött ki, de a III. zászlóalj a folyó partján fekvő faluban nehéz harcot vívott az ellenséggel s így arcvonalát az első zászlóalj irányában nem hosszabbíthatta meg. A köztük tátongó űrt hamar észrevették a szerbek és az első zászlóalj balszárnya ellen bekerítő mozdulatokat tettek, hogy visszavonulási útját elvágják.
Az ellenség ezen szándékát a balszárny szakaszparancsnoka Rimaszombati zászlós azonnal észrevette s a libasorban előrenyomuló szerb századot erős tüzeléssel megállásra kényszerítette. Majd a bokros terepen megközelítette a szerbeket és erélyes támadásával annyira meglepte őket, hogy azok fejveszetten meghátráltak. Támadásával elhárította a zászlóalját fenyegető veszélyt és szakaszának egyik szárnyával a folyóra támaszkodva biztosította a további bekerítő mozdulatok ellen. Ezen állásban — bár súlyosan megsebesült — mindaddig kitartott, míg zászlóalja a szerbek támadásával szemben rendezetten vissza nem vonult eredeti állásaiba, a folyó túlsó partjára.
A hős zászlóst ezen lélekjelenlétre és kiváló vitézségre valló eredményes hőstettéért az arany vitézségi éremmel való kitüntetésre terjesztették fel.