Rechnitz Viktor
.

Mint egyéves önkéntes orvosnövendék 1914. évi november elején ment ki a harctérre az 1.gyalogezred kötelékében.
A Turka irányából történt visszavonulás idején érkezett meg a harctérre és a Kárpátokban Volozate mellett ütközött meg első ízben az oroszokkal. Rechnitz Viktor önkéntes az ütközet alatt hol, mint csatár, hol, mint orvosnövendék teljesítette kötelességét, de mindkét minőségben elismerésre méltó vitéz magatartással és lelkiismeretességgel állta meg a helyét.
1914. december 31-én vad haraggal lángolt fel a harc az uzsoki-szorosban. Az elkeseredett küzdelemnek számos súlyos sebesültje volt, akiket a harcvonal mögött nem messze lévő vasúti őrházban helyeztek el.
Rechnitz Viktor önként vállalkozott a sebesültek bekötözésére és elszállítására. Kötelességét önfeláldozó hősiességgel teljesítette és gondoskodott bajtársainak az ellenséges tűztől veszélyeztetett helyről való elszállításáról. Sebesültjeit még akkor sem hagyta el, amikor már csapataink visszavonultak és az előretörő oroszok fenyegető közelségbe jutottak. Az utolsó pillanatban élete kockáztatásával sikerült megmentenie sebesült bajtársait.
Rechnitz Viktort ezen ütközetekben tanúsított kiválóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért arany vitézségi éremmel tüntették ki.