Rajczy István
69. k.gy.e.
 

Erdély évszázados viharokhoz szokott ormai és pásztorfuvolás békés hegyei csendjét vad csatazaj verte fel 1916. év őszén.
1916. augusztus vége felé több magyar csapatot küldtek a magyar-román határra. Többek között a székesfehérvári 69. közös-gyalogezred ötödik zászlóalját is, azzal a megbízatással, hogy Orsovától északra, Herkules-fürdő és Csernahéviz között készítsen magának védőállásokat.
Alig kezdették meg a lelkes 69-esek az árkok építését, augusztus 28-án bekövetkezett a román hadüzenet s még azon az éjjelen  megkezdődtek a támadások. Az aránytalanul kicsi magyar erők ellen felvonult románok hamarosan átlépték a magyar határt és Orsova eleste után veszedelmes helyzetbe jutottak a hosszú szakaszt tartó magyar zászlóaljak. A románok oldaltüzébe kerültek s hátrább kellett vonulniuk.
A 69-es és a szomszéd 48-as zászlóaljak kényszerű visszavonulásának fedezésére Rajczy István 69. közös gyalogezredbeli törzsőrmestert rendelték ki szakaszával. Mint önálló parancsnok maradt vissza az egyik magaslaton saját szakaszával, a 48-asoknak egy kis töredékével és húsz csendőrrel. Az volt a parancsa, hogy minden áron fedezze a visszavonulást. De nemcsak feljebbvalóinak, hanem magyar lelkének a parancsa is volt ez. Kétezer magyar bajtársának élete és Herkulesfürdő sorsa volt rábízva. És Rajczy törzsőrmester lelkiismeretesen teljesítetté is végzetszerű feladatát. Három napig rendíthetetlenül helytállóit két acélos szakaszával. 
Rajczy már az első napon megsebesült, de azért nemcsak mindvégig ott maradt, hanem az egész idő alatt halálmegvető elszántsággal és önfeledt honfiúi hűséggel vezette honvédő testvérei hősi küzdelmét. Három napi győzelmes ellenállás után, mikor a zászlóaljak már új állásokban voltak, hős Rajczy István is visszavonult vitéz csapatával. A sebesült vezért sátorlapban vitték le a  vér mosta hegyről.

Ezen hősi cselekedetével méltán szolgált rá a személyes bátorság legszebb kitüntetésére: az arany vitézségi éremre, mely a legelső elismerése volt a megtámadott magyar határ megvédése körül szerzett érdemeknek.