Rácz István
46. k.gy.e.

A 46. közös gyalogezred kitűnő őrmestere volt a háború előtt, az alatt és az ma is. A harci vállalkozásokra önként és szívesen jelentkezett.
Bajtársait szívből szerette s érettük áldozatra, sőt önfeláldozásra is. kész volt.
Legfényesebb harci vállalkozását 1918. október 4-én hajtotta végre az olasz harctéren s akkor adta messze ragyogó bizonyítékát önfeláldozó bajtársi szeretetének is. Parancsnokságának olasz foglyokra volt szüksége, akiktől az odaát való állapotokról friss értesüléseket akart szerezni. Be kellett törni tehát az ellenséges állásba és foglyokat kellett hozni onnan. Rácz őrmester önként jelentkezett és kis rohamcsapatával berontott s nyolc foglyot ejtett. Közben szakaszvezető bajtársa megsebesült és az olasz állásban maradt. Az olaszok a vakmerő betörést hatalmas ágyútűzzel viszonozták. Rácz István nem tudta elviselni, hogy nyolc olaszt hozott s egy magyar testvért elvesztett. A záporzó olasz ágyútűzben visszament hát és saját élete kockáztatásával kimentette s visszahozta a sebesült szakaszvezetőt.
Ezért  ékesíti, az arany vitézségi érem bátor és hü mellét.