Preisz Árpád
72. k.gy.e.

A győzelmes 12. isonzói csatában csapataink gyorsított menetben nyomultak az ellenség után a Tagliamento felé. A 72. közös-gyalogezred hírszerző és üldöző osztaga 1917. november 4-én már el is érte a széles medrű folyót, melynek hídjait az olaszok felrobbantották. Itt Preisz Árpád zászlós azt a veszélyes megbízást kapta, hogy járőrével hatoljon át a folyónak ellenségtől megszállt nyugati partjára és tegye lehetővé osztagának átjutását is. Preisz zászlós teljes bizalommal vágott neki veszedelmes feladatának. Járőrét — dacára az ellenséges fegyvertűznek — könnyűszerrel átvitte a folyó egy mellékága által képződött szigetre, ahonnan a folyó főága felé közeledett. A főágon való átkelés azonban annak mély vize és sebes árja miatt katasztrofális vállalkozásnak mutatkozott, mitől a járőr emberei visszahökkentek. Preísz zászlós tudatában, annak a megbecsülhetetlen szolgálatnak, melyet a folyón való átkelés kierőszakolásával csapatának tesz, hátrahagyta járőrét s hogy bizalmat öntsön beléjük egy önként jelentkezett emberével a főág felé kúszott, hogy átkelésre alkalmas helyet szemeljen ki.  Ennek megtörténte után belevetette magát emberével a sebes árba s fáradságos küszködések után elérte a nyugati partot. Az ellenséges járőrt, mely állandó tűz alatt tartotta, ártalmatlanná tette azután pedig segített hátrahagyott járőrének, valamint egész századának a folyón való átkelésben. Az átkelt század tovább nyomult az ellenség után s még aznap elérte Bagnarola-t, ami Preisz zászlós önfeláldozó vállalkozásának volt az eredménye.