dr. Pokorny István
21. hv.gy.e.

A siemikowcei győzelem örök időkre hirdetni fogja a 2l. és a 23. honvéd gyalogezredek dicsőségét és páratlan kiválóságát. 1915. november 1-én kezdődött az az irtózatos harc, melyben ember-ember ellen küzdve, hat orosz hadosztály semmisült meg. Öt napon át dühöngött kegyetlen elszántsággal csapataink tusája, melyből dicsőségesen alakult ki a 38. honvéd hadosztály fényes győzelme. Az orosz tömeg első megrohanása sikerrel járt. Elfoglalták a Strypa-menti állásainkat egy hadosztály kiterjedésnyi szélességben, sőt egyes ellenséges osztagok második tartalékállásainkba is behatoltak. Ekkor a 38. honvéd hadosztályt vetették harcba, hogy az oroszok komoly áttörési kísérletét meghiúsítsa. A hadosztály keretébe tartozó kiváló honvédezredek egy éjjeli támadással visszaverték az oroszok előretörését és gyors előrenyomulással első vonalaink felé szorították őket vissza. Önfeláldozó készségben és akadályt nem tűrő rohamokban elöl járt a 21. honvéd gyalogezred, mely első támadásával oly lendülettel vetette előre magát, hogy elvesztett első állásaink egy részét visszavette. Ezen éjjeli rohamban elért sikerhez kivétel nélkül járult hozzá az ezred minden egyes honvédé, de félelmet nem ismerő bátorságával és ügyes vezetésével különösen kitűnt dr. Pokorny István zászlós, aki szakaszát rohamról-rohamra vezette és elszánt magatartásával nemcsak embereit mentette meg, hanem nagyban előmozdította ezredének dicsőséges előretörését is. A kővetkező napon Pokorny zászlós az elvesztett első vonalainknak az ellenségtől történt megtisztítása közben szerzett kimagasló érdemeket. Véres kézigránátharcban harántgáttól harántgátig szorította vissza a konokul védekező oroszokat, kiknek nagy veszteségeket okozott. Személyes példaadásával mindaddig bátorította honvédéit a küzdelemre, míg kitűzött célját, az árkok elfoglalását teljesen el nem érte.