Hammer Lajos

Hammer Lajos,   Péter Lajos
44. k.gy.e.

Az a lelkes hangulat s megfékezhetetlen harci kedv, mely a mozgósítás hírére az igazság zászlója alá gyülekezett minden magyar hazafi szívét-lelkét eltöltötte, elemi erővel csapott le a régóta fenyegető háborús veszedelem tűzfészkére: Szerbiára. Csapataink lobogó tűzzel és  győzelmi vággyal sorakoztak fel a Száva partján, valamint Bosznia keleti határán s lendületes erővel törtek be Szerbia területére. Ezzel megkezdődött a világháború legvéresebb, hősi küzdelmekben leggazdagabb, de egyszersmind legkatasztrófálisabb fejezete.

1914. augusztus 12-én a dicső emlékű sabáci véres harcok után, a József főherceg vezetése alatt álló 31. közös gyaloghadosztály a várostól délre és délnyugatra elhelyezkedett szerbek ellen fordult, hogy előretörésével tovább űzze az ellenséget s betetőzze az előző napi harcok emlékezetes sikereit. A hadosztály, keretében küzdő 44. közös gyalogezred III. zászlóalja délnyugati irányban vonult fel s alig hagyta el a várost, heves ellenséges gyalogsági és tüzérségi tűz fogadta. A századok pillanatok alatt tűzvonalba fejlődtek és az országút mindkét oldalán elterülő kukoricásokban törtek előre az eszeveszetten tüzelő, láthatatlan ellenség ellen, mely a nem messze fekvő erdőbe vette be magát. Az egyes századok hős tisztjeik vezetésével lelkes lendülettel dacoltak a pusztító tűzzel, mely egymásután szedte áldozatait vitéz 44-es véreink közül. Az elbukottak helyére új hősök léptek s egymást buzdítva-lelkesítve mentek előre az ellenséges állások irányába. A nagy kukoricás azonban elnyelte őket és teljesen széttépte a századok egymással való kapcsolódását. Hammer Lajos őrmester, aki az ádáz harcokban elesett, vagy megsebesült elöljárói helyére állt és vaskezekkel, példás vitézséggel vitte előre a támadásban századát, egyszer csak azon vette magát észre, hogy századával teljesen egyedül, összeköttetések nélkül áll. Beásatta tehát századát, a parancsnokságot átadta  Péter Lajos szakaszvezetőnek, ö maga pedig az irtó tűzben a szomszédos századok keresésére indult. Az országút mentén meg is találta a géppuskás-osztagot, melyet magával vitt és századjához osztott be. Majd tőle jobbra, mintegy hetven ember feküdt egy árokban, kiket szintén parancsnoksága alá rendelt. Megerősített századával azután erélyes rohamra szánta el magát az előtte fekvő, erősen védett major ellen. Géppuskáit egy kis magaslatra rendelte, vitéz  44-es bajtársaival pedig oly mindent elsöprő vad rohamot intézett a major ellen, hogy a szerbek halottaik és sebesültjeik visszahagyásával futva menekültek el. Megszállta a majoron túl fekvő magaslatokat, melyen az éj folyamán három szerb támadást vert vissza és összeköttetést teremtve a szomszéd századokkal, hősiesen mindaddig kitartott, míg felsőbb parancs új feladat elé nem állította.

A hős Hammer őrmester és méltó bajtársa, Péter Lajos szakaszvezető, kiválóan vitéz magatartásukkal fényes bizonyítékát adták a magyar katona értékének és ezredük kiváló szellemének. Feledhetetlen érdemeik méltó elismerése volt az arany vitézségi érem.