Hammer Lajos |
Hammer Lajos, Péter Lajos
44. k.gy.e.
Az a lelkes hangulat s megfékezhetetlen harci kedv,
mely a mozgósítás hírére az igazság zászlója alá gyülekezett minden magyar
hazafi szívét-lelkét eltöltötte, elemi erővel csapott le a régóta
fenyegető háborús veszedelem tűzfészkére: Szerbiára. Csapataink lobogó
tűzzel és győzelmi vággyal sorakoztak fel a Száva partján, valamint
Bosznia keleti határán s lendületes erővel törtek be Szerbia területére.
Ezzel megkezdődött a világháború legvéresebb, hősi küzdelmekben
leggazdagabb, de egyszersmind legkatasztrófálisabb fejezete.
1914. augusztus 12-én a dicső emlékű sabáci véres
harcok után, a József főherceg vezetése alatt álló 31.
közös gyaloghadosztály a várostól délre és délnyugatra elhelyezkedett
szerbek ellen fordult, hogy előretörésével tovább űzze az ellenséget s
betetőzze az előző napi harcok emlékezetes sikereit. A hadosztály,
keretében küzdő 44. közös gyalogezred III. zászlóalja délnyugati
irányban vonult fel s alig hagyta el a várost, heves ellenséges gyalogsági
és tüzérségi tűz fogadta. A századok pillanatok alatt tűzvonalba fejlődtek
és az országút mindkét oldalán elterülő kukoricásokban törtek előre az
eszeveszetten tüzelő, láthatatlan ellenség ellen, mely a nem messze fekvő
erdőbe vette be magát. Az egyes századok hős tisztjeik vezetésével lelkes
lendülettel dacoltak a pusztító tűzzel, mely egymásután szedte áldozatait
vitéz 44-es véreink közül. Az elbukottak helyére új hősök léptek s egymást
buzdítva-lelkesítve mentek előre az ellenséges állások irányába. A nagy
kukoricás azonban elnyelte őket és teljesen széttépte a századok egymással
való kapcsolódását. Hammer Lajos őrmester, aki az ádáz harcokban elesett,
vagy megsebesült elöljárói helyére állt és vaskezekkel, példás vitézséggel
vitte előre a támadásban századát, egyszer csak azon vette magát észre,
hogy századával teljesen egyedül, összeköttetések nélkül áll. Beásatta
tehát századát, a parancsnokságot átadta Péter Lajos
szakaszvezetőnek, ö maga pedig az irtó tűzben a szomszédos századok
keresésére indult. Az országút mentén meg is találta a géppuskás-osztagot,
melyet magával vitt és századjához osztott be. Majd tőle jobbra, mintegy
hetven ember feküdt egy árokban, kiket szintén parancsnoksága alá rendelt.
Megerősített századával azután erélyes rohamra szánta el magát az előtte
fekvő, erősen védett major ellen. Géppuskáit egy kis magaslatra rendelte,
vitéz 44-es bajtársaival pedig oly mindent elsöprő vad rohamot
intézett a major ellen, hogy a szerbek halottaik és sebesültjeik
visszahagyásával futva menekültek el. Megszállta a majoron túl fekvő
magaslatokat, melyen az éj folyamán három szerb támadást vert vissza és
összeköttetést teremtve a szomszéd századokkal, hősiesen mindaddig
kitartott, míg felsőbb parancs új feladat elé nem állította.
A hős Hammer őrmester és méltó bajtársa, Péter Lajos
szakaszvezető, kiválóan vitéz magatartásukkal fényes bizonyítékát adták a
magyar katona értékének és ezredük kiváló szellemének. Feledhetetlen
érdemeik méltó elismerése volt az arany vitézségi érem.
|