Pártl János
17. hv.gy.e.

A gorlicei áttörés pár nap múlva éreztette már hatását a kárpáti arcvonalunkon is, hol Laborcz-főtől északra nyomultak előre honvéd ezredeink, melyek heves harcokat vívtak a visszavonulás biztosításáért makacsul küzdő oroszokkal. Csapataink, — köztük a 4. honvéd gyalogezred,— elszánt nekilendüléssel akarták az ellenség vereségét minél teljesebbé tenni, mit az oroszok minden erejükkel megakadályozni igyekeztek.
1915. május 6-án a 17. honvéd gyalogezred bocsátkozott harcba, hogy a sok vért vesztett 4-es honvédek támadását előre lendítse. Az ezred II. zászlóaljának, mely Bozó alezredes vezetése alatt állott, az volt a feladata, hogy lehetőleg kerülje meg az ellenség jobbszárnyát és erélyes támadásával könnyítse meg a 4-es honvédek előrejutását. Bozó alezredes rövid megbeszélés után, megfelelő hadrendben azon utasítással indította neki századait az ellenségnek, hogy az 5-ik század keressen összeköttetést a 4-es honvédekkel. Alig haladt azonban ötven-hatvan lépésnyire az első támadó vonal, ellenséges géppuska- és gyalogsági tűz fogadta, mely emberanyagban érzékeny veszteséget okozott, Az utána következő századok hasonló sorsra jutottak.
Hamarosan a tartalékszázad embereire volt szükség, hogy az első vonal a támadást sikerrel folytathassa. Ezen század előrenyomulás közben elvesztette összes tisztjeit, ekkor a század megmaradt 74 embere fölött Párti János törzsőrmester vette át a vezetést. Párti az erdő egy mélyedésébe vonta össze embereit, hol rendezte őket és ahonnan járőröket küldött ki az összeköttetés megteremtése végett. Azután megkezdte előrenyomulását. Nem sokat haladt előre, midőn egy hosszú futóárkon keresztül elszórtan előrebukdácsoló oroszokat vett észre, kik több oldalról tűz alá vették. Párti egy pillanatra hazavetette lelki tekintetét családjára, azután „rajta, fiuk" csatakiáltással rávetette magát az árkokban nyüzsgő oroszokra.
Az oroszok elmenekültek. két géppuska és egy század főnyi orosz azonban Párti kezén maradt. Ezután csatlakozott zászlóaljához, mely dicsőséges küzdelmek közt folytatta előrenyomulását.
 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.