Orosz János
34. k.gy.e.

„Inkább meghalunk, de nem hagyjuk magunkat" — kiáltotta oda bajtársainak, midőn az olaszok két oldalról is támadtak. És elszánt hősiességről tanúskodó szavainak meg is volt az eredménye.
1917. május közepén véres küzdelmek után megszállta szakaszával a Monté Santo északnyugati lejtőjét Orosz János, a 34. közős-gyalogezred őrmestere és az olaszok többszöri támadását szurony- és kézigránát-harcban visszaverte. Elfoglalt árkait halálmegvető hősiességgel védelmezte, bár a szomszéd védelmi szakasz áttörése következtében az olaszok kétoldali tüzébe került. Emberei egymásután hullottak el a szörnyű viaskodásban, de egy sem volt közöttük, aki elhagyta volna helyét. Orosz János őrmester buzdító szavakkal és elöljáró példaadással tartotta össze szakaszát, melyből a hosszas küzdelem következtében már csak három hős bajtársa maradt meg. Több sebből vérezve harmadmagával is állta a harcot s kézigránátokkal tartotta fel az ellenséget, melynek leírhatatlan veszteséget okozott. Súlyos helyzetében egy század érkezett segítségére, mellyel megtámadta és visszaűzte az olaszokat. Ellentámadás közben súlyosan megsebesült, minek következtében rokkanttá vált.