Szabó Gergely

Oleár Dénes

Szabó Gergely,    Oleár Dénes
6. k.gy.e.

1916. június 4-én több órán át tarló pergőtűz után félelmetes nagyságú tömegekkel támadták meg az oroszok a 6. közös gyalogezred cebrowi állásait. Mielőtt hatalmas erejükkel az ezred IV-ik zászlóalját rohamozták, nehéztüzérségük tüzét a vasútvonal mentén kiépített oldalozó támaszpontra irányították, melyet a 12. század egyik szakasza tartott megszállva. Gránát-gránát után csapott be a rövidke kis állásba, melyet majdnem eltörölt a földszínéről az orosz tüzérség tüze. Mindennek ellenére nem hagyta el helyét az árok kis védőcsapata, hanem megszakítás nélkül ontotta tüzét a sűrű tömegekben előretörő oroszokra. Két talpig hős adott új erőt és bátorságot a kis védőrség embereinek, ha az ellenség pokoli tüzében a csüggedés környékezte őket.
Szabó Gergely zászlós és Oleár Dénes őrmester kiváló hősiességgel vették ki részüket a védelem e legfontosabb és legveszélyesebb részén. Mindketten hivatásuk magaslatán állottak a védelemben és erősen szorongatott bajtársaik támogatásában. Az ellenség támadásának sikeres visszaverése érdekében halálos elszántsággal állták a harcot és a vitézség ragyogó példaadásával, valamint kitartásra buzdító lelkes szavaikkal, oly befolyást gyakoroltak bajtársaikra, hogy a derék védők egyike sem ingott meg, bár az ellenség szüntelenül kíméletlen tüze fájdalmas veszteségeket okozott hősiesen kitartó soraikban. Elhulltak már a legjobbak a dicső küzdelemben, de megfogyatkozva is csodálatraméltó bátorsággal állta helyét a két hős parancsnok, mígnem Oleár őrmester, aki már számos előző ütközetben kitüntette magát és két ízben is megsebesült, gránátlövés következtében, súlyos sebet kapott. Szabó Gergely egyedül maradt szakaszánál és ettől az időtől ereje megkétszereződött. A melléje beosztott géppuskaosztag parancsnok hősi halála után, az osztag vezetését is átvette és megrendíthetetlen erővel küzdötte végig a szörnyű küzdelmet, melynek pusztító vihara sem tudta elsöpörni helyéről. Június 9-én újult erővel lángolt fel az oroszok támadása. Órákon át tartó pergőtűz után újból megindult az oroszok förgeteg szerű támadása. Szabó zászlós ismét a helyén volt. Rettenhetetlen bátorsággal és megingathatatlan kitartással védte állásit. Még akkor sem tért ki az ellenség nyomása elől, amikor az oroszoknak sikerült sok véres roham árán a szomszédos zászlóalj árkaiba behatolniuk. Szabó zászlós hősies kitartásának és hatásos tüzelésének volt köszönhető, hogy az ellenség további előrenyomulása megakadt és hogy a tartalékerők ellentámadása az árkainkba benyomult ellenség ellen fényes sikerrel járt.