Neumann (Nádudvary) Frigyes
34. k.gy.e.

Bodytól délre a Volyca pataknál, Zarkow község előtt húzódó állásaink erős ellenséges tüzérségi tűz alatt állottak 1916. szeptember hó 30-án. Az orosz gyalogság a déli órákban kezdte meg támadását.
Az ellentámadásra rendelt német csapatokkal együtt halálmegvető bátorsággal küzdött és elismerésre méltó érdemeket szerzett az oroszok visszaverésében, a 34. közös gyalogezred egyik tartalék zászlóalja, mely Jasionow község irányából tört előre az egységes támadás folyamán.
Neumann zászlós, aki egy félszázadnak volt a parancsnoka, a harmadik védővonalunkig előrenyomult ellenségtől mintegy ötven lépésnyire várta a pillanatot a támadás megkezdésére. Emberei közt járva, lelkes szavakkal buzdította őket a bekövetkezendő rohamra és pontban fél hat órakor karabéllyal a kezében kiugrott a fedezékből és megadta a jelt a támadásra. Legényei, mintha tűzről pattantak volna, lelkesen követték hős parancsnokukat s pár ugrással a meglepett ellenség állásában termettek. Az oroszok hat géppuska és nagy mennyiségű hadiszer visszahagyásával fejvesztetten menekültek el. Nem múlt el egy félóra s a 34-es félszázad lendületes ereje első védelmi vonalunkon túl űzte vissza az ellenséget. Az oroszok azonban hamarosan talpra ugrottak s hatalmas oszlopokban ellentámadásra indultak.
Neumann zászlóst az oroszok túlereje kiszorította elfoglalt állásából és a második vonalban támadásra váró német csapatok közé vetette vissza. A németek jelenléte új erőt öntött a hős zászlósba és derekasan küzdő félszázadába. „Fiúk! mutassuk meg a németeknek, milyen a magyar Sturm!" kiáltással új rohamra vitte félszázadát Neumann zászlós. Az a halálmegvetően elszánt tusa, ami a lelkesítő szavakat kísérte, felülmúlt minden képzeletet. Ember-ember ellen küzdve, fegyvertusával, szuronnyal és tőrrel szúrták, vágták a megvadult 34-sek az oroszokat, kik az órákon át tartó makacs ellenállásban a szó szoros értelmében hullamezővé változtatták át a küzdelem színterét.