Nagygányó József
101. k.gy.e.

Egyike a legelsőknek, kik ezredében kiválóan vitéz magatartásukért az arany vitézségi érmet érdemelték ki. Ritka kötelességtudásával és bátorságával már a szerbiai harcokban magára vonta elöljárói figyelmét. Később az orosz harctéren csillogtatta kiváló katonai erényeit. Legszebb fegyverténye az 1915. évi húsvéti harcokhoz fűződik. Április elején a galíciai határszélen, Siankitól északra, a 952-es magaslati pont ellen támadtak az oroszok nagy túlerőkkel. Nagygányó szolgálatvezető őrmester a legnagyobb tüzérségi és gyalogsági tűzben szakaszról-szakaszra járt a harcban álló rajvonal mögött és lelkesítő szavakkal, ha kellett példás cselekedetekkel buzdította kitartásra legénységét. Lelkes munkája közben több golyó is átjárta köpenyét, utóbb maga is megsérült, de sebére ügyet sem vetve, továbbra is kitartott a raj vonalban. Sőt a harcok folyamán önként vállalkozott parancsok és jelentések továbbítására, hogy egy embernyi fegyveres erőt se kelljen kivonni a rajvonalból. A jelentések közvetítése közben is nagy leleményességről és ritka bátorságról tett tanúbizonyságot. Az ütközet egész során szerzett kiváló érdemei elismeréséül megkapta a személyes bátorság legszebb kitüntetését: az arany vitézségi érmet.