Nagy László
39. k. gy. e.

Mint a 39. közös gyalogezred IV. menetzászlóaljának egyik szakaszparancsnoka ment ki a harctérre. 1914. november elején alig hagyta el a vasúti kocsit a zászlóalj, azonnal harcba vetették az előrenyomuló ellenség feltartóztatására.
Az ellenséges erők, valamint az erdős terep felderítésére Nagy László őrmestert küldték előre, aki egy orosz járőr szétugratása után hamarosan az ellenség főerejébe ütközött. Ekkor bevárta harcvonalba fejlődött zászlóaljának megérkezését és mint századának oldalvédje bocsátkozott harcba. Lelkes buzgósággal, rettenthetetlen bátorsággal nyomult előre és heves tüzelésével szétzavart egy orosz üteget, mely támadó zászlóaljának oldalában akart állást foglalni.
Az ellenséges tüzérséggel vívott harca közben két orosz század támadta meg, mire Nagy őrmester szakaszának egy raját a támadó századokkal szemben állította fel, három raját pedig ügyes vezetéssel az oroszok hátába vezette és egy erélyes rajtaütéssel szétszórta őket. Az elkeseredett kézitusa közben fején súlyos puskaagycsapást kapott, de ennek ellenére sem hagyta abba a küzdelmet, hanem addig nyomult előre, míg századával az összeköttetést helyre nem állította s így a zászlóalj felől az oldalba támadás veszélyét teljesen el nem hárította.