Nagy Károly
5. hu.e.

A Piave-n való 1918. június 15-i átkelés kierőszakolása alatt, magyar 1. lovas hadosztályunk huszárezredei a folyó torkolata környékén kísérelték meg az átjutást. Ez alkalommal különösen Nagy Károly, a  komáromi 5. huszárezred őrmestere tűnt ki.
A 3. század szolgálatvezető őrmestere volt és az első lépcsővel hajózott át. De alig értek partot huszáraink, amikor olasz tartalékok ellenlökemmel megtámadták és a part közvetlen közelébe nyomták vissza őket. Ebben a válságos helyzetben már-már úgy látszott, hogy huszáraink vagy beszorulnak a folyóba, vagy megadással kerülik el végzetüket. De most lépett közbe Nagy őrmester Két géppuskájával gyilkos tűz alá vette a támadókat, akik erre menekvési lehetőség hiányában megadlak magukat.
Nagy őrmester tehát gyors és eredményéé harcba avatkozásával huszáraink javára fordította a helyzetet. A válságot egy csapásra megszüntette és egyébként is oly helyzetet teremtett, hogy a többi átkelési lépcsők most már biztosítottan folytathatták az átkelést. Két órával az eset után Nagy őrmester százada egy géppuskafészkekkel teletűzdelt olasz reteszállásra bukkant. De Nagy őrmester nem jött zavarba. A legközelebbi szakasz élére állt és lelkes iramban megrohamozta a fészkeket. Rövid kézitusával 7 géppuskát foglalt el és 80 foglyot ejtett. Gyors és elszánt beavatkozása nagy veszteségektől óvta meg századát. Sajnos azonban a harc hevében maga is súlyosan megsebesült. Kimagasló magatartását az arany vitézségi éremmel jutalmazták.
A vonatkozó kitüntetési javaslatban ezredparancsnoka azt írta róla, hogy „a háború folyamán sok vitézi tettet látott, de azt, hogy ennyi vitézség és hősiesség lakozzék egy emberben, nem gondolta, azt hitte, hogy ilyesmi csak a mesék világában lehetséges!"